Új horizontok

Új horizontok

 Az elmúlt évtizedek látványos és ígéretes technológiai fejlődése ellenére a Nyugat társadalmi, politikai és ideológiai krízise állandósulni látszik, világszerte erősödik a polarizáció és a bizonytalanság, tradicionális értékeink kiüresedőben vannak, és egyre inkább és egyszerre hódít az intézményrendszerekbe vetett bizalom csökkenése, a ragaszkodás korábbi mechanizmusokhoz, növekszik a populista pragmatizmus, vagy éppen a hamis hírek terjedése. A politikát valóság show-vá, a kormányzást hatalmi harccá degradáltuk. Kollektív hatékonyságunk és a növekedés-kényszer veszélybe sodorta egyetlen otthonunk, a Föld egészségét, s ez beláthatatlan következményekkel fenyeget. A kényelem győzedelmeskedni látszik az ideálok, a fogyasztás a boldogság felett. Növekvőben az egyenlőtlenség és szabadságunk új módokon kerül veszélybe.

Mi jöhet a történelem vége után? Mert Fukuyama elhíresült mondása az elmúlt időszak lelkivilágának lényegét ragadta meg: amikor úgy tűnt, a Nyugat diadalmaskodott, a liberális demokrácia és a piacgazdaság iker csillagai pedig utat mutatnak egy szabadságot és jólétet ígérő jövőbe. Mégis, rövid idő múltán, itt találjuk magunkat egy válságokkal és veszélyekkel terhelt világban.

Ez egy olyan világ, ahol az inspriáció és a kíváncsiság már nem elég. Ahol be kell látnunk, az érdemi változáshoz nem a jó ötletek és a tehetség hiánya a szűk keresztmetszet. Ahol szembe kell nézünk azzal, hogy az egyre több információ ellenére egyre kevésbé értjük igazán, mi is zajlik és merre is tartunk pontosan. Ahol szükség van a kezdeményező szerep felvállalására és alapvető kérdésekre kell új válaszokat találnunk. Ahol meg kell értenünk, hogy kapcsolódásainknak és érdeklődéseinknek nem csak diverzitása és számossága fontos, hanem a mélysége is. Ahol át kell érezzük, hogy bár vágyaink és elképzeléseink egyéniek, sorsunk közös.

Továbbra is hiszünk abban, hogy az új ötletek, látásmódok, megoldások és megértések fontosak, sőt sorsformálók lehetnek. De van valami, ami még ezeknél is meghatározóbb: azok a rendszerek (üzleti, társadalmi, ökológiai, ideológiai, technológiai), illetve gondolkodási vagy működési sémák, amelyek mintázatot, keretet és kontextust adnak egyedi törekvéseink és döntéseink számára. Azt mondjuk, hogy döntéseink a meghatározóak. Mégis, sokszor egyéni szándékaink ellenére "sodródunk" közösen lassanként veszélyes irányokba. Mert a döntéseink és világlátásunk nagyon sokszor a rendszereinkben gyökeredző automatizmusokra épülnek. A valódi változás titka pedig épp itt, a rendszerek működésében és a benne rejlő lassú, de hatalmas erőben rejlik. Valóban új pedig csak együtt, közös történetként, konstruktív párbeszédben születhet.

MERRE TOVÁBB?

Az előttünk álló időszakban az inspiráción és kalandozáson túl a létünket és jövőnket alapvetően meghatározó témák és együttműködések középpontba állítása is a feladatunk. Ami nem lehetséges tartalmi, formai és személyes megújulás nélkül.

Visszanézve, a történelem vége valójában inkább egy korszak végét jelentette: elértük azt, amit az ipari forradalom és a felvilágosodás újkori paradigmájából ki lehetett hozni. Nem maradt már tér ezen a paradigmán belül az érdemi megújulásra. Ezért tapasztaljuk a válságot és a régi válaszok izzadtságszagú erőltetését. Ezért fogyott el hitünk szinte mindenben, és válik újra keserűen vonzóvá a pragmatizmus. Ez pedig azt jelenti, hogy az érdemi megújuláshoz vissza kell térnünk a kiindulóponthoz: újra elő kell vennünk már megválaszoltnak hitt alapvető kérdéseket, kinyitnunk rég bezárt és még soha ki nem nyitott ajtókat, megkérdőjeleznünk alapvető feltevéseinket vagy "igazságainkat", és újraértelmeznünk a kereteket. Nem régi harcok megnyerésére, hanem új paradigmák születésére van szükség. A játszóteret és a játékszabályokat kell újragondolnunk, nem legyőzni végre valahára a "rivális bandát" vagy az ősi ellenséget.

Ehhez pedig újra össze kell hoznunk a tudományt, a társadalmat és a filozófiát (és a művészetet).  Nem a tudósok, szociológusok és filozófusokról összeültetéséről beszélünk. Nem specialistáknak kell a saját nézőpontjukat képviselve párhuzamos valóságokról vitatkozni eredménytelenül, hanem nekünk magunknak kell párbeszédeinkben, kérdésfeltevéseinkben, gondolkodásunkban és megoldáskereséseinkben összehozni ezeket a szemléletmódokat és a bennük rejlő értékes tudást. Ezekben a beszélgetésekben, ebben az útkeresésben születhet csak meg egy "Új Felvilágosodás", mely új paradigmákat szül, s mely valódi válaszokat adhat arra, hogy mi is következzen a történelem vége után. 

A változás jegyében új tartalomban és új formátumban is gondolkozunk. 2019-ben nem lesz a korábbi években megszokott 1000 fős vagy annál nagyobb esemény. De 2020-ra tervezünk kisebb, akár több rendezvényt, ahol az ötletek mellett a párbeszédek is nagyobb hangsúlyt kaphatnak annak érdekében, hogy nagyobb hatást érhessünk el. Sőt, az események mellett olyan kezdeményézések mellé szeretnénk beállni, amelyek a fenti szellemiséggel összhangban ma is aktívan tevékenykednek.  


 

Külön hangsúlyt szeretnénk fordítani (1) az érthető tudományra, az (2) egészség és hatékonyság egyensúlyára, valamint (3) hogy miképpen érdemes élni emberként egy technológia vezérelt világban.   

ÉRTHETŐ TUDOMÁNY

A tudományos gondolkodás elterjedésének hajnalán még roppant fontosak (és népszerűek) voltak azok az előadások, melyeknek a célja nem csak, egy új gondolat, felfedezés ismertetése, de az adott újdonság működésének minél közérthetőbb módon történő megértésének segítése is volt. Az elmúlt időben sajnos a tudomány művelői és a tudományos haladás eredményeinek használói egyre jobban eltávolodtak egymástól. A megértéshez szükséges erőfeszítések helyett a kényelmet választottuk. Igaz, a tudomány művelőinek (tisztelet a kivételnek) is sokkal egyszerűbb a komplexitásra vagy bármely más okra hivatkozva minimalizálni a megértés érdekében tett erőfeszítéseiket. 

Így viszont a laposföld-hívők GPS műholdakra hagyatkozva kívánják elérni a világ végén álló 45 méteres jégfalat. A védőoltások elleni mozgalom nem csak a zárt Facebook csoportokban terjed, rég elfelejtett járványok jelentek meg és szedik az áldozataikat. A természeti anomáliák, az extrém időjárás egyre gyakoribb jelenléte és az elmúlt évtizedben tapasztalt felmelegedés ellenére a globális felmelegedést, a klíma katasztrófát sokan még mindig felnőttmesének tartják.

Fontos, hogy újra felfedezzük, és megértsük a világunkat mert megértés nélkül nem lehetünk a jövőnk aktív formálói, csupán csak folytonos reagálás-kényszerben szenvedő szereplői. Ezért a tudományt újra érdekessé és érthetővé kell tennünk: Meg kell találjuk a módját és formáját, hogy ez az értintettek számára ne teher, hanem sokkal inkább egy lehetőség, befektetés, mea culpa - szórakozás legyen.

EGÉSZSÉG ÉS HATÉKONYSÁG

Egyre nyilvánvalóbb módon, határtalan törekvésünk a hatékonyság növelésére lassanként veszélyeztetni kezdi rendszereink alapvető egészségét, amely aztán aláássa magát a hatékonyságot is egy idő után. A munka és a magánélet egyensúlyában, a globális felmelegedéstől a túlfogyasztáson át a bürokráciában, a motivációs válságokban, a szétszakadó társadalomban éppúgy szembesülünk a hatékonyság és egészség között egyre mélyülő szakadék jelenségével, mint magánéletünkben. Természetesen nem a hatékonysággal van a probléma, hiszen épp a hatékonyság hozott el minket odáig, ahol tartunk, annak összes értékével és előnyével. Sőt, mivel jelenlegi rendszerünk a növekvő hatékonyságra épül, nem is gondolhatjuk, hogy ennek megváltoztatása könnyedén menne. De ha nem tudjuk összehangolni a hatékonyságot az egészséggel, akkor nem sok jóra számíthatunk. Persze, a cél nem csak a veszélyek elkerülése: az "egészség"-re való törekvés magában hordozza a 21. század komplex és felgyorsult világához igazodó hatékonyság transzformatív képességet is.

Ezért útkeresésünk során meghatározó szál az evolúciós kihívás. Miről szólhat az "egészség" egy cég, egy társadalom, egy megoldás, egy élet vonatkozásában? Mit és hogyan kell újra gondolnunk? Milyen új megoldásokra és meglátásokra építhetnénk? Mi lehet a kulcs egy egészséges jövő felé? Hogy kerülhetnénk valóban közelebb ahhoz, amire igazán vágyunk? Tényleg fel kell-e adnunk a boldogságot a sikerért, a fenntarthatóságot a hatékonyságért? Össze tudjuk-e hozni harmóniában a szabadságot a renddel, a burjánzást a célirányossággal, a növekedést az értelemmel? Tudunk-e rendszerszinten optimalizálni és egyensúlyt teremteni, nem csupán maximumra törekedni a személyes és globális szinteken? Képesek leszünk-e ökoszisztémákban, nem csak szituációkban gondolkodni? És tudunk-e élhető egyszerűséget (szimplexitást) megteremteni egy egyre komplexebb világban?

EMBERKÉNT ÉLNI EGY TECHNOLÓGIA VEZÉRELT VILÁGBAN

A mai generációk egy kihívás elől biztosan nem tudnak elhátrálni: valamit kezdenünk kell a technológiával, amely alapvetően átalakít szinte mindent, ami által az élethez, másokhoz és a világhoz kapcsolódunk. Eltűnőben a technológia és a biológia közt húzódó, tradicionális, ősidők óta éles és világos határ. A mesterséges intelligencia, a robotika és az automatizáció hármasa átalakítja az ember és a gép közti viszonyról alkotott legalapvetőbb elképzeléseinket is. És a hálózatos összekapcsoltság új szintre emeli mindazt, amit közösségként és társadalomként megélhetünk.

Nem ringathatjuk tovább magunkat abba a hitbe, hogy "csak" új eszközökről és hatékonyabb működésről beszélünk. A változás alapvető kérdéseket vet fel értékeinkkel, az erkölcseinkkel, életmódunkkal, veszélyeinkkel, lehetőséginkkel és felelősségeinkkel kapcsolatosan. De egyáltalán képben vagyunk-e, értelmezni tudjuk-e mi is történik igazán? Lehetünk-e kontrollban, tudjuk-e tudatosan formálni merre haladunk, vagy inkább csak alkalmazkodni tudhatunk okosan? S bármelyikről is beszélünk, hogyan tehetjük azt? A válaszok, melyeket e kérdésekre adunk, alapvetően határozzák meg sorsunkat és jövőnket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne lássunk tisztábban. A tech által "többé" vált az ember, de a mostani ígéretek egy olyan világot jósolnak ahol ez éppen visszájára is fordulhat.

A TEDxDanubia kurátor csapata